06 20 363 8371 kerdes@cricksydog.hu
Oldal kiválasztása

A futás az egyetlen sport az életemben, amit örömmel csinálok – és olyan jó, hogy végre Csubi is kényelmesen, biztonságosan velem tarthat, és együtt számolhatjuk a kilómétereket! Vélemény.

 

Amikor sehogy sem jó

Alapvetően flexi pórázt használunk, amit nagyon praktikusnak gondolok: ha kell, tudom rövidre fogni, viszont alapvetően nagy teret enged a szimatolásnak, nézelődésnek. Viszont a sétán kívül bármiféle más mozgásformához teljesen alkalmatlan – futás, biciklizés közben nehéz fogni, kényelmetlen állítgatni a hosszúságot, és azért súlya is van. Na ilyenkor dönt úgy a gazdi, hogy akkor a négylábú otthon marad, amíg ő kimozogja magát, miközben a közös sport több szempontból is hasznos: a kutya jól le van mozgatva, és van közös élmény. Hogy orvosoljuk a problémát?

 

Rugalmas póráz – vele vagy nélküle?

A rugalmas póráz egészen új perspektívába helyezi a közös mozgást: nem kell állandóan fogni, ezáltal a gazdi keze is felszabadul (főleg futásnál igencsak kényelmetlen tud lenni, hogy a kezünk nem tud szabadon mozogni a futás ütemében, hanem az egyikkel a pórázt szorongatjuk), és sokkal jobban tudunk a saját testünkre figyelni. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem engedjük csak el egyszerűen a kutyát? Leginkább azért, mert balesetveszélyes. Póráz nélkül bármerre elszaladhat, mert miközben a gazdi is próbál a saját testére figyelni, nehéz arra koncentrálni, hogy ki után szaladt el a kedvenc. A rugalmas póráz azonban megadja azt a szabadságot mind a kutyának, mind a gazdinak, amire mindkettőjüknek szüksége van a biztonságos, örömteli közös sportolás élményéhez.

Leteszteltük!

Csubi először nem nagyon értette, hogy most mi történik, ugyanis a flexi pórázhoz van szokva, és mivel olyan környéken lakunk, ahol kevés az autós a környező utcákban, általában hosszú pórázra van engedve – ez 5 méter szabadságot jelent. A rugalmas póráz azonban – még a rugalmas résszel is – ennél lényegesen rövidebb. Mivel Csubi a standard tacskónál egy kicsit kisebb, mondhatni meglehetősen „földszintes” kutya, ezért akadt némi problémánk a közös futásnál; a méreténél fogva a háta is lejjebb van, mint egy átlagos, középtermetű kutyának (hámmal szoktuk elhagyni a lakást), így a rugalmas póráz kicsit rövidnek bizonyult. Időnként olyan érzésem volt, hogy szegényt csak a lábam mellett rángatom, és neki alig van mozgástere, de ennek ellenére egy idő után adaptálódott a megváltozott távolodási lehetőségekhez.

Emellett kipróbáltam a sétánál is: időnként az esti sétánk alatt édesanyámmal beszélek telefonon, ami ugye azt jelenti, hogy az egyik kezemben a telefon, a másikban a póráz. Ez nem feltétlenül ideális helyzet, mert például az ürülék felszedését jelentősen megnehezíti: vagy a vállamhoz szorítom a telefonom, és úgy zsonglőrködök a zacskóval-pórázzal, vagy inkább bontom a hívást. A rugalmas póráz azonban ezt jelentősen megkönnyíti, hiszen az eddig pórázt tartó kezem felszabadul.

A kutya számára beszűkölt mozgástér ellenére nagyon elégedettek voltunk vele, és biztosan összekötő kapocs lesz még köztünk a közös mozgás során.